Cégautóadó Bérelt Autó Után
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez című verse Sztankay István előadásában. Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Hallgassuk meg Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez című versét Sztankay István előadásában. Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez című versét az egyik legszebb magyar szerelmes versnek tartják. Szerintem nem véletlenül. Nekem is igen nagy kedvencem. Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fűszerezted azt. Gondolatim minden reggel, Mint a fürge méh, Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. Egy híjját esmértem Örömimnek még: Lilla szívét kértem; S megadá az ég. Jaj, de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zőld fáim Kiszáradtanak; Tavaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt. Óh! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem.
"Gondolatim minden reggel, Mint a fürge méh, Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. " Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez Földiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A bóldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. – Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Bíztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárcisokkal Végig ülteted; Csörgő patakokkal Fáim élteted; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt, S égi boldogsággal Fűszerezted azt. Gondolatim minden reggel, Rózsáim felé. Egy híjját esmértem Örömimnek még: Lilla szívét kértem; S megadá az ég. Jaj, de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zőld fáim Kiszáradtanak; Tavaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt. Ó! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyleném. Hagyj el, ó, Reménység!
Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet. Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisűlt, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!
kistaker 2013. január 20. 18:27 Kedves Albert jó verset írtál megint, nekem tetszik Erzsébet Meroni 2013. 07:32 Nagyon jó! :) GKinga 2013. január 19. 23:30 Eszméletlen a fantáziád meg az észjárásod!! Most azt sem tudom, mit higgyek: lehet groteszk, humor, valódi szerelem, amelyre visszarévedel, kacérkodás a nôkkel stb.! :)) Melyik az igazi? mamaPc 2013. 18:00 Nagyon szép lett! Gratulálok:Ilona kreativ55 2013. január 18. 20:14 Szuper!!!! meszaroslajos60 2013. 20:13 Tetszik gratulálok üdv:Lajos adamne 2013. 16:26 Fantasztikusan jó lett, Jobbnál-jobbakat írsz, nagyon atulálok-szívvel. Manyi kozmazsu 2013. 16:16 Drága Albert! Te ennek a műfajnak /evokáció/ zseniális képviselője vagy! Fantasztikus ahogy követed, s építed be mondanivalódba az eredeti szavakat is! Tökéletes! Nincs más jobb szó erre. Szeretettel, főhajtással gratulálok: Zsuzsa dvihallyne45 2013. 16:12 Kedves Albert! Szeretettel és szívvel gratulálok gyönyörűszép versedhez. Nagyszerű lett ez az evokáció!! Sarolta:))))) emonye 2013.