Cégautóadó Bérelt Autó Után
Augusztus 20. – Szent István ünnepe Szólások és közmondások Szólások Közmondások Egyéb Cikkek madarakról Időjárás cikkek Csoóri Sándor: Tavaszi bodza-vers 18 február 2010 Kategóriák: Cimkék: gyermekvers, tavasz, vers Megtekintések száma: 2 911 Szoknyát varrat a bodza, így készül a tavaszra, csipkés szélűt és puhát, éppolyat, mint nagyanyja – mert ha nem varratna, hát csupasz maradna. Kapcsolódó bejegyzések © 2008-2021 Óperencia. Minden Jog Fenntartva
Hegytől hegyig, Földbe tört villámoktól föl a Holdig. Szegény Galilei is fönnakadt már hasonló szövevényen. "Döntsd el, hogy ki vagy" – vágták szemébe szigorú papok. De már késő volt minden válasz. A dühös lángész magasba dobott egy fejszét, s a fejsze ott kering azóta is a Nap körül. "Harangok zúgnak bennem…" (Az Irodalmi Szemle márciusi számáról) Csoóri Sándor munkásságát idézi a cím, és ez távolról sem véletlenszerű. Nyolcvanadik születésnapját ünnepelte a költő, és mindazok, akik tisztelettel és megbecsüléssel hajtanak fejet a magyar irodalom "nagyjai" előtt. Az ötvenes/ hetvenes évek költőiről van szó, akik leszámoltak a sematikus irodalom gyötrelmeivel, és oly korban vállalták a szellemi-erkölcsi megújulást, mely a költészet (és az irodalom egésze szempontjából is! ) új utakat keresett. A személyes lírai kifejezés, a költői és esszéírói világkép a hetvenes években szabadult meg a magyar irodalom gyötrelmeitől, sablonjaitól. Legjobbjaink, akik a megújulás nehezét vállalták, a tárgyias-leíró lírai realizmustól jutottak el a látomásos- szimbolikus beszédmódhoz.
A költő halála után. A tűrtség és tiltottság háromdimenziós szabadsága A Csillagkapu nem a Stargate! A világ nehezül rám – Csoóri Sándor emlékezete A naplóíró Csoóri Sándort nem muszáj szeretni, de érteni érdemes Csoóri Sándor kedvelhette Che Guevarát! Csoóri Sándor összegyűjtött verseinek négy kötete – az életműkiadás szempontjából a VI-IX. kötet – már mennyiségi szempontok miatt is mellbe vágja az olvasót. Akkor is, ha eddig sejtette-sejdítette, hogy kevés nem lehet az, amit Csoóri 1951 és 2014 között megírt. És ezek csak a versek! Nem is az "összes", csak az összegyűjtött! Csak? Az első kötet – talán nincs ebben semmi meglepő – tartogatja a legtöbb meglepetést, hiszen, ahogy a cím is jelzi, ez még a Poétai útkeresés ideje az 1930-ban született költő számára. Itt – bár átüti a tehetség a papírt– még érthető és megengedhető, ha botlik a vers. Elfogadható, ha a későbbi kiforrottságnak csak csíráival találkozunk. Vagy azzal se! A szerkesztői tisztesség természetes – ma sajnos mégsem evidens – teljességre törekvése teszi hallatlanul izgalmassá a kötetet.
De, úgy tetszik, mindez kevés volt! Kevés a bűn s a bűntelenség. Ezért kell most füstölgő lécek között aludnom, fuldokolva, háttal Istennek, Napnak, égnek. Hétfő van, kedd van, józan szerda? Hernyók ünnepe vagy a lassan fölfelé szálló csontoké a féregtelenített tavaszban? Harangok zúgnak bennem csonka szonett Kinek vagy kiknek bocsáthatnék én meg? És ki az, aki megbocsáthatna nekem? Harangok zúgnak bennem össze-vissza s robog felém az ősz ördögszekereken. Üssetek meg, hogy magamhoz térhessek! Öntsetek le, hogy látni kezdjek újra! Félig vagyok már úgyis csak a földön, űrbe lebeg kabátom egyik ujja. Nem voltam pap s nem lettem próféta sem, csak egy ember, aki még beszélni tudott a kövekkel és a tűzvészekkel is, amikor már a szónak sem volt szíve és a levegő is bűnnel volt tele s a kényes Hold a föld alá futott. Galilei fejszéje Sodródom megint, csúnya és fáradt vagyok. Egy elhagyott asszony káromkodik, ha meglát. Egy asszony. Egy anya, akit az óceánok se tudnának már meggyógyítani soha. Hiába üzenem neki, hogy szerettem valamikor, de a pókok azóta behálózták a mindenséget.